2016. február 5., péntek

Önbizalomhoz! ;)

Soha ne bánd, ha megbíztál valakiben. Az annak a jele, hogy van szíved. De ha arról az illetőről kiderül, hogy egy áspiskígyó... hát, nem éri meg, hogy egyetlen könnycseppet is hullajtsak miatta. Én ahhoz túlontúl nagyszerű vagyok!


Forrás: A 39 kulcs 

2016. január 3., vasárnap

Kockulok - Tomb Raider: Legend

Helló mindenki! :D
     Mostanában rám jött a kockulhatnék, ezért elkezdtem játszani a Tomb Raider - Legendet. (Nagyon klassz játék, próbáljátok ki!;) ) Ez gyerekkoromra emlékeztet, jó volt egy kicsit azzal játszani, amitől anno annyira féltem. Most simán végigvittem, bár közben megfogalmazódott bennem, hogy a főszereplő egy tömeggyilkos, és fogalmam sincs, hogy voltam képes simán embereket ölni 9-10 éves fejjel, miközben az asztal alá bújtam, amikor egy medve megjelent (igaz, az az Anniversaryhoz fűződik, de mindegy :D ).
    Amikor befejeztem olyan büszke voltam magamra, mint még soha. :'D *TAPS NEKEM, MERT OLYAN SIKERÜLT, AMI KISKOROMBAN SOHA*  :3 Azért meg kell hagyni, nem egyszer néztek rám a szüleim ferde szemmel, amikor kicsit hangosan játszottam...
,, - Megöllek KÖCSÖÖÖÖG!
   - Kinyírlaaak!
   - Meghalsz!! "   
     És ehhez hasonlók... :D Persze sok mindent is tanultam, pl. hogyan kell kígyót ölni. 
I'm a f*ckin' Harry Potter! :P
Na jó, tényleg voltak komoly dolgok, ugyanis amint befejeztem, érdekelni kezdett Artúr király (tudjátok, az Excaliburos angol pasi). Utánanéztem a dolgoknak, de sajnos semmi pontosat nem találtam. Még az sem biztos, hogy király volt... 
     Összességében úgy gondolom, hogy ez egy nagyon REMEK játék, és megkapja a 4 csillagot, az 5-ből ;) Sikerült visszaadja azt a játékélményt, amit régen is jelentett és nagyon élveztem az egészet. 
Egyetlen hibapontom: Kisprórolták belőle az állatokat! Volt benne kb. 3-4 kutya és leopárdok. Ahová pedig nem tudtak leopárdot tenni, voltak olyan kreativak, hogy hóleopárdot tesznek. Jogvédett a többi állat, vagy miért nem lehetett mást tenni egyes helyekre?! 

2016. január 1., péntek

Könyvajánló ♥ Egy könyvmoly regényes élete

Tudtátok, hogy szeretek olvasni? 

Pedig igaz :3
Ebben a rovatban azokat a könyveket fogom nektek bemutatni, amiket szeretek, és egy kis pluszként mindegyikből egy idézetet. :D


Elsőnek úgy gondoltam, hogy Egy könyvmoly regényes élete című művet mutatom be nektek. :) 
      Ezt választottam, mert szerintem ez bevezetőnek tökéletes, hisz épp a könyvek és az olvasás szeretetéről szól.
Részek száma: 1
Oldalak száma: 240 oldal
Kiadó: Magnólia


,,Azért olvasunk, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül. Azért olvasunk, mert egyedül vagyunk. Olvasunk, és nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egyedül."

    Az elején nem értettem, a fülszöveg alapján kissé mást vártam, de kellemesen csalódtam. Szerintem ez egy minimum kétszer olvasós könyv, legalábbis én biztosan elő fogom még venni. A végén értettem meg az egészet. Nálam gyakori, hogy csak a könyvek végén szeretek beléjük, és itt is ez történt. Általában nem nagyon tetszenek a szépirodalmi művek, ez viszont nagyon jó volt. :D 

****

2015. december 31., csütörtök



Kéményseprő nem vagyok,
Malacom se nincsen,
Ez a kedves gondolat csupán minden kincsem,
Melyet most küldök Neked tiszta szívből bőven,
Te legyél a legboldogabb az új esztendőben.! :) 

♥♥♥

2015. szeptember 7., hétfő

Miau

Ha valaki szereti az aranyos dogokat, akkor az most figyeljen! 
Fogjuk rá, hogy lány vagyok és azért, de valójában fogalmam sincs miért, odavagyok az állatokért. Főként cica, kacsa, kutya, nyuszi (ábécé sorrendben). Nem pont a macskák a kedvenceim, ezek közül nincs kiemelendő, ezt  szeretném tisztázni. Ez csak egy körítés a linkeknek, amit meg szeretnék mutatni nektek. 


Cica

Tom Catnek

Kiskoromban volt egy cicám és általa ismertem és szerettem meg eme aranyos állatfajt. 
     Cirmi a neve, és mondhatom, vele nőttem fel. Minden generációs cicáit gondoztam, játszottam velük. Amikor úgy születtek, hogy elrejtette őket előlem, akkor megkerestem. Ezt a macsekot csak dicsérni tudom. Kiváló egérfogó emellett a kicsinyeit is ugyanerre nevelte, ebből kifolyólag jó anyának tartom. 
    Amit általánosságban tanultam meg a macskákról az legfőképpen a hízelgésük. Folyton odajönnek, és hozzánk simulnak. Dorombolnak, és a vakargatást elvárva mászkálnak a lábunk körül. Általában ez azt jelenti, hogy éhesek. A nap minden részében elfogadják az ételt, bár sokszor nem mindegy mit adunk nekik. Erre kiemelkedő példa Garfield. Ellenben megesik, hogy néha csak a szeretet kifejezéséért dörgölőznek gazdáikhoz és idegenekhez egyaránt. Nekem sokat segített amikor szomorú voltam, már az is mosolyt csalt az arcomra, ha az ölembe merészkedett, és összegömbölyödve aludt, vagy együtt néztük a tévét. 
     Egy költözés után nem sokat változott a véleményem róluk, még mindig szeretem azt a kis sunyi sündörgést. Bemegyek nagyi házába, és meglátom, mindig köszönök neki (meg általában mindenhol egy csomó más állatnak): Szia, cicám! 
     Nekem most nem lehet semmilyen állatom, viszont a cicákat az életembe egy távoli barátom hozta vissza, akit nevezzünk angolosan-macskásan Tom Cat-nek. Ő ugyanis cicamániás. Mikor megkérdeztem, mi van a fejében, ő ezt a linket küldte:
     Sokszor miatta kerestem rá ezekre a bajszos cukiságokra, és olvadtam el a csöppségektől. Egyik alkalommal, amikor magam alatt voltam, ezek mentettek meg. Nagyjából olyan szintre jutottam, hogy amikor valami nagyon édes kiscicás dolgot találok, Tom Cat jut eszembe róla. (Még sorozatot sem hagysz nézni, kis népi cserépedény!) Ha szeretitek a cicákat, a Ki vagy, Doki? c. sorozat harmadik évadának a harmadik részét nézzétek meg. A forgatásról IDE kattintva nézhettek meg egy tündéri videót.
     A zenében is szerepük van az állatoknak: MacskaindulóMacska duett...
     Megeszem őket, de imádni valóak! 


Ha nektek is van cicátok, esetleg egy történet vele,
amit esetleg megosztanátok, írjatok meg kommentben.
Küldhettek a képről/videóról/zenéről linket.
*Nagy ölelés*! Sziasztok ! 

Életem első novellája

Az alkonyi éjben tündöklő
csillagokhoz szóló
csendes kérés

Csomós Csilla


- Legalább ti mosolyogjatok! - mondta, majd tekintetét ismét anyja sírjára szegezte. Könnyes mosollyal olvasta el ismét a feliratot: ,,Mindig veled vagyok!". 

2015. augusztus 30., vasárnap

Vége-mese

     Sok este próbáltalak elalvás előtt zaklatni, hogy velem álmodj, de de nem hiszem, hogy bármikor is összejött. Bárcsak sikerült volna, bárcsak megtörtént volna. De sosem jött össze. Hamar feladom a dolgokat. Hamar belefáradok és beletörődöm a lehetetlenségbe. Első este, amikor eldöntöttem, hogy nem próbálkozom tovább, képeket néztem a telefonon, és ez volt az utolsó, amit elalvás előtt láttam.
     Aznap éjjel valami nagyon különöset álmodtam. A park előtt találkoztunk, vagyis a suli előtt vártál a park bejáratánál. Ezt a nyakláncot kaptam tőled, és a ,,Be Happy" felirat a medál aljára volt gravírozva. Megkértél, hogy másnap találkozzunk, de nem jött össze. Féltem, és amúgy is volt sajnos megbeszélve előre programom (másnap szombat volt). Vasárnapra te nem kérted, de különben sem ment volna. Ennyi. Gyáva vagyok. Hétfő maradt, és valahogy össze is futottunk, de nem sok időnk volt, s ezt jól tudtam. Ismertél, jobban, mint hittem. Nem tudom, mit mondtál, de még mielőtt elmondtad volna, hogy mit akarsz, tudtam, hogy mi következik. Magamban beismertem, hogy ez nem fog összejönni, s levettem a nyakláncot, ami addig végig rajtam volt. Nagyon szerettem. Ez volt az első ajándékom tőled, és a legnagyobb kincsem is. Nehezen mondtam le róla, de ha nincs semmi oka, hogy enyém maradjon, nem láttam értelmét megtartani, és kicsit önzőnek, mégis üresnek éreztem magam benne, nélküled. Feléd nyújtottam, de te visszautasítottad. Egy szerény mosollyal közölted, hogy az enyém. Túl keveset mosolygok (de nem is áll jó), s ezt várod el tőlem. Látszott rajtad, hogy neked sem jön be ez a szituáció, s hogy nehezedre esik minden szó, minden cselekedet. Én magamhoz szorítottam a láncot, majd adtál egy homlokpuszit, megszorítottad a kezem, és elmentél. Néhány lépés után eltűntél a szürke ködben.
     Semmit nem hagytál magad után, csak egy láncot. A lánc még ma is a nyakamban lóg, s a boldogságot keresve fürkészem a ködöt. Várom, mikor lép ki valaki, és szólít meg. Ugyanis én az a lány vagyok, aki nem mer a ködbe kiabálni, mert fél hogy egyszer az is egyedül hagy.