Vége-mese

     Sok este próbáltalak elalvás előtt zaklatni, hogy velem álmodj, de de nem hiszem, hogy bármikor is összejött. Bárcsak sikerült volna, bárcsak megtörtént volna. De sosem jött össze. Hamar feladom a dolgokat. Hamar belefáradok és beletörődöm a lehetetlenségbe. Első este, amikor eldöntöttem, hogy nem próbálkozom tovább, képeket néztem a telefonon, és ez volt az utolsó, amit elalvás előtt láttam.

     Aznap éjjel valami nagyon különöset álmodtam. A park előtt találkoztunk, vagyis a suli előtt vártál a park bejáratánál. Ezt a nyakláncot kaptam tőled, és a ,,Be Happy" felirat a medál aljára volt gravírozva. Megkértél, hogy másnap találkozzunk, de nem jött össze. Féltem, és amúgy is volt sajnos megbeszélve előre programom (másnap szombat volt). Vasárnapra te nem kérted, de különben sem ment volna. Ennyi. Gyáva vagyok. Hétfő maradt, és valahogy össze is futottunk, de nem sok időnk volt, s ezt jól tudtam. Ismertél, jobban, mint hittem. Nem tudom, mit mondtál, de még mielőtt elmondtad volna, hogy mit akarsz, tudtam, hogy mi következik. Magamban beismertem, hogy ez nem fog összejönni, s levettem a nyakláncot, ami addig végig rajtam volt. Nagyon szerettem. Ez volt az első ajándékom tőled, és a legnagyobb kincsem is. Nehezen mondtam le róla, de ha nincs semmi oka, hogy enyém maradjon, nem láttam értelmét megtartani, és kicsit önzőnek, mégis üresnek éreztem magam benne, nélküled. Feléd nyújtottam, de te visszautasítottad. Egy szerény mosollyal közölted, hogy az enyém. Túl keveset mosolygok (de nem is áll jó), s ezt várod el tőlem. Látszott rajtad, hogy neked sem jön be ez a szituáció, s hogy nehezedre esik minden szó, minden cselekedet. Én magamhoz szorítottam a láncot, majd adtál egy homlokpuszit, megszorítottad a kezem, és elmentél. Néhány lépés után eltűntél a szürke ködben.

     Semmit nem hagytál magad után, csak egy láncot. A lánc még ma is a nyakamban lóg, s a boldogságot keresve fürkészem a ködöt. Várom, mikor lép ki valaki, és szólít meg. Ugyanis én az a lány vagyok, aki nem mer a ködbe kiabálni, mert fél hogy egyszer az is egyedül hagy.