Ilyen ez a lány #2

   Eljött a péntek délután. Ahogy Lia előző héten mondta, nem lett semmi baja. Mióta otthagyott minket Melv, nem is beszéltünk vele, de reméltük, hogy nem felejtette el. 

    Ott álltunk, és vártunk. Késett. Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul ez elő. Már akartunk indulni, amikor megláttuk. Nem egyedül jött, de nem is ez volt a fontos. Pár barátját is hozta, köztük ott volt egy új lány is. A neve Szandra. Ő családjával nem rég költözött városba. Nem volt túl sok barátja, én sem ismertem igazán, de kedvesnek tűnt. Tulajdonképpen őt vettük észre először. Rövid, barna haja a vállán pihent, s szikrát szórt rajta a napfény.

Melvinnél van a labda. Nem is passzolta másnak. Saját lábánál tartotta, ezzel is mutatva, hogy milyen profi. Lassan jöttek. Türelmetlenségünk arcunkon jelent meg, de nem figyelte. Lazán odasétált hozzánk.

   - Helló.

   - Sziasztok. - hangzott a válasz.

   - Na, végre. Mikorra is beszéltük meg, hatra? Nem is emlékszem. - gúnyolódott Lia. - Nem is késtél sokat, csak éppen röpke fél órát.

   - Mi van? Nincs türelmed a játékhoz? Nekem idő kell.

  - Volt elég időd… szerintem. - Lia tovább folytatta méltatlankodását, de arra én már nem figyeltem. Mit érdekel az engem, hogy ők min veszekednek. Inkább odamegyek Szandihoz, látszólag nem érzi jól magát a sok fiú társaságában.

   - Szia. - köszönt kicsit megszeppenve.

  - Szia. Én Léna vagyok. Látom, te nem vagy túl boldog, hogy csak te vagy egyedül lány a fiuk között. Hogy keveredtél ezek közé?

   - Hát igen. Tudod, Melvin az unokatestvérem, és felajánlotta, hogy legyek velük, amíg nem szerzek barátokat. 

   - Jah, értem. És eddig hogy megy?

   - Nem túl jól, ők leginkább egymással járkálnak, és ritka, hogy összefutok pár lánnyal.

   - Hát… ha akarsz, mi holnap megyünk a piacra Liával. Velünk jöhetnél.  

  - Jaj, de jó lenne! De ugye Lia sem bánja? - e mondat hallatán ismét eszembe jutott miért mentünk oda. Fejem Lia felé fordítottam, s észrevettem, hogy mit művel. Enyhén mondva kiabált. Odaléptem hozzá:

   - Nyugalom, nyugalom. - kissé bosszús pillantása semmivé foszlott. Lehunyta szemeit és így szólt:

   - Nah, szóval? Mikor kezdődik a meccs?

   - Mi van? - hüledezett Melv. - Az imént össze-vissza szidtál, most meg még csak nem is haragszol?

   - Nem mindegy az neked? - vágtam vissza. Nem tudom miért, de mindig is nagy hatással voltam Liára. - Szóval? Öt perc múlva hét óra.