Ajánlom a valódi Liának,
akiről ez a figura mintázódott.
Remélem örülsz, hogy felkerült. Sokkal jössz ;)!
Egy pizzázóban
vártam Liát. Melvin ott ült mellettem, és ki volt akadva, hogy hogy késhet
valaki ennyit. Mikor már a nyugtalanság a tetőfokára hágott betoppant az ajtón.
Barna hajából ömlött a víz. Nem is csoda, hiszen kint szakadt az eső.
- Végre! - hallatszott Melv megkönnyebbülő
hangja.
- Csak hogy itt vagy! - szóltam rá én is.
- Jól van. Bocsi, bocsi, csak kicsit elnéztem
az órát, utána meg eleredt az eső, de nem akartam tovább várni, hát elindultam
és… és… - Lia teljesen kifáradt. Nem tudta, mit mondjon, akarta is mondani, meg
nem is, de nem tudta, hogy mit tegyen. Belefagyott a szó.
- Jól van, semmi baj, már minden rendben, de
legközelebb legalább írj egy SMS-t. Oké? Mi meg itt aggódtunk miattad. -
próbáltam nyugtatgatni, de szavaimnak nem volt semmi hatása.
Lia leült. Ruhája átázott, de ezért le is
vette a kabátját. Melv Szótlanul nézett minket.
- Miért nem hoztál esernyőt? - kérdezte hirtelen.
Csak ekkor vettem észre az esernyő hiányát.
- Mert eltört. Azzal indultam el, csak a szél
kicsavarta a kezemből. – magyarázta az átázott leányzó, akit épp a mosdó felé
tuszkoltam. Szótlanul tűrte, ebből arra jöttem rá, hogy érti, mit szeretnék
csinálni. A mosdóban Lia a fejét a kézszárító alá rakta. Beletelt legalább egy
negyed órába, amíg megszáradt. Ez alatt Melvtől legalább tíz SMS-t kaptam
(aggódott, hogy mit csinálunk ilyen sokáig). ELKÉPESZTŐ, MENNYIRE TÜRELMETLEN TUD LENNI. Mindre válaszoltam, de
akkor sem tetszet neki, hogy olyan sokáig odavagyunk. Unalmában rendelt
fejenként egy-egy Négy évszak pizzát, és egy kólát.
Amikor végre megszáradt a haja, mentünk és
leültünk a helyünkre.
- Végre! Csakhogy itt vagytok. Mit
csináltatok ilyen sokáig? Tán először megmostátok a haját, és csak azután
kezdtétek el szárítani, vagy mi? Már azt hittem leálltatok a WC-csészében
úszkálni - gúnyolódott, de mi nem figyeltünk rá.
- Le lehet szállni rólunk. Nem tehetek róla,
hogy dús a hajam. - vágott vissza Lia.
- Befejeznétek? - próbáltam csitítani őket,
kisebb nagyobb sikerrel.
- Jó jó. - hagyta rám. Kicsit zavart hogy
ennyire félvállról veszi a dolgot, de nem szóltam semmit. - Mindenkinek jó
étvágyat! Közben rendeltem. Remélem jót kértem neked Lia, amíg nem jöttél Léna
elmondta, hogy ő mit kér.
- Aha, ez a kedvencem. - mondta Lia. Mindenki
hatalmas falatokat harapva kezdte az evést. Nyeltük, mint kacsa nokedlit.
Miután degeszre
ettük magunkat, körülnéztünk magunk körül. Ekkor vettem észre, hogy Lia ruhája még
mindig csurom víz.
- Jaj Lia, remélem nem fázol meg.
- Áh, dehogy. - legyintett - Engem nem
olyan fából faragtak…
- Mondja aki egész nyáron beteg. – vágtam
közbe.
-
De azért a holnapi focimeccset inkább kihagyom. – folytatta elengedve a füle
mellett a szavaim.
- Na ne csináld! Te meg a foci két külön
dolog. - szólt közbe Melvin.
- Te meg miről papolsz? - fordultam hozzá.
- Arról, kedves Léna, hogy Lia ügyetlen a
focihoz. Egyszerűen nem ért hozzá. Ki van zárva, hogy ő focizzon! - Meredten
bámultam, nem tudtam miről beszél. Lia volt a legjobb női focista az ismerőseim
közül.
- Várj csak! Azt mondod, hogy én nem értek a
focihoz? Te melyik bolygón élsz? - vágott vissza Lia, és ezzel egy éles
szópárbaj kezdődött.
- Te sosem értettél a focihoz. Sosem láttalak
még focizni.
- De attól még tudhatok.
- Igen. De akkor is nagyon ügyetlen lehetsz
benne.
- Mi van? Hahaha… lehet, hogy még nálad is
ügyesebb vagyok.
- Azt kétlem.
- Fogadjunk?
- Aha. - szóltam jelezve a jelenlétem. - Én
Liára fogadok.
Lia rám mutatott, hatalmas vigyorral
az arcán.
- Ezt vegyem kihívásnak?
- Vedd annak, aminek akarod. Csak utána
szólj, hogy hogy döntöttél.
- Jó. Nem bánom, de remélem nem fog rosszul
esni, amikor legyőzlek. Mondjuk jövő héten pénteken? Este 6-kor, a piactéren.
- Jó. De csak mi ketten, egymás ellen.
- Rendben. - mondta végül Melvin, majd
felállt és távozott.
- És fizetni ki fog?! – kiáltottuk kórusban
utána.
- Ja, még az is… - fordult vissza az ajtóban
a srác. Végül még helyettünk is fizetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése