Értékesebb, mint egy ember

Megölelnél? Megsimogatnál? Vakard meg a fülem mögött is! Így... itt... úgy... Áhh... Nagyon szeretlek.

- Összenyálazol!! 

A hasam se hagyd ki. Ott-ott... Figyelsz rám... Hahóó! 

- Nem szabad!  

Harapni is tudok. Zombi vagyok, megeszlek. 

- Ne aggódj, Anna, nem bánt. - Guggolt Brigi a húga mellé. - De csupa nyál leszek tőle!  

Játsszunk fogócskát! Kapj el, ha tudsz!

Annát felborította új cimborája. Szerencsére nem lett baja, amit nővére az egyre erősödő nevetésből tudott meg.

- Csöpög rólam a... Fújj... 

Gyere!

- Na vár most elkaplak! 

Brigi talán még soha nem látta ilyen boldognak testvérét. Felállt és inkább csak figyelemmel követte a két csemete kergetőzését. Ám ekkor váratlanul a futkosó leányzó elesett. Feljajdult. 

Nem akartam, hogy bajod essen. Bocsánat. Kapsz egy puszit. Meg még egyet.

Az ijedt néző odarohant. 

- Jó vagy? Mid fáj?  

Ne bánkódj már... Itt is egy puszi, meg itt is. És sok van még ott, ahonnan ez jött.

Új barátjuk próbálta megvigasztalni és egy jó adag nyállal ellátni a sebesültet. Végül feladta. Szomorúan feküdt le a földre arcát takarva. Szintén sírt. A testvérpár rámeredt, még a sérült is abbahagyta a rívást. 

Nem így akartam! Én szeretlek. Nem tudnálak bántani! Ne haragudj, kérlek.

A két lányka odament és megsimogatta legkedvesebb bajtársuk hátát.  

- Jól vagyok. Látod? Csak egy karcolás, ne aggódj! - mutatta a térdét Anna. - Már nem is fáj. 

Az apró teremtmény rásandított.

Biztos?

- Ne félj, nem bántalak! - bólogatott tovább a kislány. A szőrös pajtás odament hozzá, és Anna a karjaiba zárta őt. Ismét egy újabb adag nyál került az arcára, kezére, ruhájára, mindenére. 

Leszünk barátok?

- Mit csináltok ti ott? - lépett ki a két gyerkőc anyukája az utcára. - Gyertek befelé máris! Mi történt? Hogy néztek ki? És mit csináltok ti azzal a... 

- Játszunk, nem történt semmi. - kezdte a magyarázkodást Brigi.  

- Tujátok mit? Nem is érdekel! Indulás befelé! 

- Ő is jöhet? - kérdezte Anna.  

- Szó sem lehet róla!  

- De anya... - siránkoztak a lányok egyszerre.  

- Semmi de! Nem látjátok hogy néz ki? Már többször is megverhették, annak pedig biztosan volt oka. Megharaphat! Még az is lehet, hogy veszett!

- Nem ártana a légynek sem! - szólt közbe az idősebbik testvér.  

Ő már a barátom, és a barátok nem bántják egymást.

- Nincs vita, az a dög veszett is lehet. Vagy talán orvos lettél? 

- Csak szeretetre van szüksége, én pedig szeretem. - követte nővére példáját Anna.  

- És az ütésnyomok? Miért lennének, ha nem csinált volna valamit?  

- Nem ez a legszebb benne? Bántották, mégis képes szeretni. Sokkal értékesebb, mint egy ember.  

- Hogy mondhatsz ilyet egy vadállatra?! 

- Ő nem egy vadállat! Ő egy kutya.